HTML

Indirekt

Itt azok a versek szerepelnek, amiket nem mutatok meg senkinek, mégis, csak hogy legyen valami értelme a dolognak, kíváncsi vagyok mások véleményére is, akik nem ismernek úgy engem, mint én magamat...

Friss topikok

  • törzsmókus: hű. ez ütött. nagyot. köszi. tudod, olyan ez, mint egy tükör: te magadat látod benne, de én is. (2008.12.11. 13:13) Énke
  • Adszorpció: Köszi a bíztatást:) (2008.10.11. 14:38) Az én kezdetleges "költői hitvallásom"
  • cakkumpakk: nekem sajnos nagyon ritkán jön össze ez, két sírás között akár évek is eltelhetnek... "boys don't ... (2008.10.10. 18:29) Sírtam

Linkblog

Futni

2012.11.30. 18:17 Adszorpció

Futni akarok, túllenni mindenen,

a megpróbáltatáson, az ismeretlenen.

Futni akarok egy végső cél felé

és közben soha nem nézni a lábam elé.

Futni akarok, hogy megmeneküljek,

hogy valamit gyorsan kikerüljek.

Futni akarok, hogy ott legyek már,

ahol valaki az elejétől vár.

 

Nem tudok futni, ha igen, az is fáj,

néha csak hagyom, hogy vigyen az ár.

Nem tudok futni, valami nem enged,

valami, ami nem hagy békét szegény fejemnek.

Nem tudok futni, képtelen vagyok,

kicsinek érzem magam, a többiek nagyok.

Nem tudok futni, bár néhányszor próbáltam,

folyton elestem és sokszor felálltam.

 

Nem szeretnék futni, nézni szeretném,

mi az amit az a sok út hoz elém.

Nem szeretnék futni, türelmes leszek,

jól akarom csinálni, bármit is teszek.

Nem szeretnék futni, arra még ráérek,

megnézem előbb, mit mutat az élet.

Nem szeretnék futni, inkább megállok,

itt és most e percben szoborrá válok.

 

Nem fogok futni, de járni sem,

nem töltöm majd újra, ha elfogy a vizem.

Nem fogok futni, csak feküdni naphosszat,

és várom majd, hogy a telefon ma kit hozhat.

Nem fogok futni, aludni fogok,

szemem előtt összefolynak majd a sorok.

Nem fogok futni, talán sokáig,

talán egy egész örökkévalóságig.

 

Futni szeretnék, gyorsan, sokat hamar,

hallgatni arra, amit a szívem akar.

Futni szeretnék, hangtalanul, kecsesen,

és utána összeesni kimerülten, csendesen.

Futni szeretnék, hóban, esőben,

sáros és lucskos futócipőben.

Futni szeretnék mindent felejtve,

egy fehér nyári napon hajnalban kelve.

 

Futni fogok, kell, muszáj, érzem,

mostantól teljes életet kell élnem.

Futni fogok, nem szépen és nem jól,

de ez nem fog érdekelni attól a naptól.

Futni fogok, majd meglátjátok,

nevetve fogok felnézni rátok.

Futni fogok, és ti majd rám felnéztek,

és bennem akkor majd szárnyal a lélek.

 

2012-11-30

Szólj hozzá!

Pont

2012.03.11. 00:47 Adszorpció

Birtoklom a tér egy pontját.
Nem is pont, hanem terület,
de olyan pontszerűnek tűnik.
körülöttem kisebb-nagyobb távolságra
egyéb pontok, és amit hangosan mondok,
azt ők is meghallják.
Egy síkban vagyunk mind,
mégis annyira különbözünk.
És különféle kapcsok, vonalak
alakulnak ki közöttünk.
Most épp két pont harcban áll,
ütköznek az érdekek.
Mintha valaki egy ellentétes nyilat
rajzolt volna közéjük.
Ma én vagyok a nyugalmi pontban,
máskor hadban állok mindenkivel.
Úgy ülök itt, birodalmamban,
mintha mindenkinél bölcsebb lennék.
Pedig nincs igazam, tudom.
De érdekes érzés kívülállónak képzelni magam.
 
Ha közelebb megyünk, láthatjuk, hogy a pontom nem is pont,
hanem egy térrész. Kicsi, apró.
Mégis egy világ fér bele, az én világom.
És bár nem tudom a többi világot
mindenestül kizárni,
azért itt mégis én vagyok az uralkodó.
Rendetlen uralkodó vagyok.
És mint annyian előttem,
több területet követelnék,
ha lenne hozzá merszem,
meg ha az igazságérzetem engedné.
De nem engedi.
Én tehát rossz uralkodó vagyok,
hiányoznak belőlem a hatalmi ambíciók.
 
Az én világom sokszínű.
Várom a napot, mikor befesthetem egy színre az egészet,
de most csak úgy vakít a tarkabarka színkavalkád.
Vannak olyan színek, amiket kevésbé kedvelek,
vannak, amiket jobban.
De hiányozni fog egy kicsit, ha eltűnik ez a sokféleség.
Márpedig eltűnik, hamarosan.
Már csak hetek vannak hátra.
Csak egy kis molekula a világ történetében,
meg az én történetemben is apró,
mégis ezt a kis részt érzem most a világnak.
Nem látok ki belőle,
körülvesz teljesen,
mintha valami végzetesre számítanék.
 
Remélem, nem lesz annyira végzetes,
hogy én is elvesszek benne.
Remélem, kedvelni fogom azt az egy színt,
ami megmarad.
Remélem, megszokom,
hogy felnőttesen lesz egyszínű,
nem gyerekesen sokszínű.
Remélem, megérek hozzá,
hogy ezt mind elfogadjam
és boldog tudjak benne lenni.
Remélem, jó színt választok majd,
amit életem végéig szeretni fogok,
és amit majd az a valaki más is szeretni fog
bennem.

Szólj hozzá!

Rozsdás kristály

2011.02.08. 22:08 Adszorpció

 

Van, ami szép, és van ami nem.
Mások szerint én, szerintem nem.
Üres most minden bennem,
de hogy miért, nem értem.
 
Szép volt és illanó,
mint egy tarka pillangó
úgy jött, ahogy ment
nem maradt soká bent.
 
Mások örülnek, boldogok
én, a trombita, harsogok
csak a szoba csendjében
egyetlen kristály lecseppen.
 
Koppanva hull a földre:
ott marad örökre
vagy szikrázva széttörik,
ha egy pillantás ráesik.
 
De ki nézne rá?
Árva, és oly soká
az is fog maradni,
el kéne a földbe kaparni!
 
Jó mélyre, hogy senki se lássa
ha úgyse kell senkinek, hiszen árva,
és hogy mire lett teremtve?
a kérdés száll fel az egekbe.
 
De nincs fönt senki, aki válaszolna,
vagy nem akar, vagy nem tudja.
Pedig biztos tudja, ó
a hatalmas alkotó,
 
hogy mire való a csillag,
a szikrázó illat,
a tavaszi szellő
mit hoz még elő.
 
Egy dohos érzést majd,
amit már csak kívánság hajt,
de nincs jövője.
Nem változik az élet tőle.

 

Szólj hozzá!

Már megint te

2010.12.10. 23:19 Adszorpció

„Annak az embernek az életében nincs rendben valami.”
Mondod ezt te.
És mi van veled, a te belső harmóniáddal,
Amire oly nagyon büszke voltál. Hová lett?
Ó, hogy ezt én csak képzelem?
Hát tudd meg, hogy nem!
Egy darabig túlkiabálhatsz, aztán úgyis felszínre török.
És az én létem biztos és örök,
Hacsak nem fordulsz el teljesen tőlem,
Vagy nem leszel sátánista,
Bár ahogy így elnézlek,
Már nem olyan lehetetlen.
„Nem változtam semmit”-
Mondod ezt nyávogós, felháborodott hangon.
Ja, talán kívülről nem,
Hisz ugyanígy viselkedtél pár hónapja is.
És belül? Hogy azt nem látja senki? DE!
Én látom, és közvetve a világ is látja.
Ideges, fáradt, nyúzott vagy,
Mellesleg még boldogtalan is,
Hiába örülhetnél kismillió dolognak,
Te csak a rosszat látod.
Persze, te aztán eredendően pesszimista vagy,
De ez ellen tettél…Jól hallottad, múltidő,
Mert most nem teszel.
Hogy így is sikeres vagy, eredményeiden nem látszik semmi?
Hát normális ember, aki fejét a falba veri,
És kitépi minden haj-és idegszálát?
Tükör által homályosan? ne védekezz ezzel!
Az nem rád vonatkozik!
Neked -és ezt jól tudod- van egy tiszta tükröd.
Csak nem mersz belenézni,
Vagy csak csukott szemmel,
Vagy nem hiszed, amit látsz,
Vagy kifested a tükörképet?
Miért nem veszel róla tudomást?
Ó, a művészi véna. Írogatod a verset…
Kaptál egy ihletet. Na és? Ki olvassa?
Senki! Magadnak akarsz bizonyítani?
Hát bizonyítsd be, hogy ki tudsz lábalni
Ebből az állapotból.
Ne ígérgess! Ne bizonygass!
Ne gondold, hogy egy csapásra minden megváltozik mert nem!
Kell hozzá a fegyelem és az értelem.
Az élet értelme, amit te is tudsz, hogy mi,
Csak nem mersz vele szembenézni,
Nem mersz hozzá visszamenni
Miért nem tudod hol kezdeni?
Élő kapcsolat nincs, csak az ismeret,
Indulj, vár a Te Istened,
Hiszen a te Istened is,
Csak kéne hozzá hit.
Kicsi elég, mustármagnyi.
Hogy annyi sincs? Úgy még inkább menj!
Nincs előtted zárva a menny!
Kérj hitet, kérj mást is: alázatot, életet!
Indulj, vár a te Istened….

Szólj hozzá!

Gondolkodtam

2010.06.26. 23:11 Adszorpció

Hőség, majd esőcseppek
Fájó végtagok: lábak, kezek
Egy furcsa álom beszűrődött
s reggel álmos vagyok és törődött.
De az ölelés megmarad
A világ pedig halad.
És én hiába állok egy helyben,
Nem harcolhatok az "idő" ellen.
Valaminek történnie kell,
S a szív egyre hevesebben ver.
De hogy miért? Nem tudom,
Pedig Magamnak nem kéne hazudnom.
Csak tudnám, ki vagyok Én:
Különleges, vagy borzalmas lény?
Tudok-e érezni? Haragot biztosan,
Meg a vas szempillákat is félholtan.
Csak fel kell töltődni "energiával"
és aztán mindennek háttal
futni az ismeretlen felé
s vásárolni az emlékek mellé
még egyet és még egyet,
és egy utolsó, reményteljeset.
Aztán? Bízni, hogy a sors nincs
és hogy bennem is van valami, ami kincs...

Szólj hozzá!

Sok, több, még több

2009.09.06. 18:51 Adszorpció

Egy pillantás és kiráz a hideg,
És tudom, hogy ez a nézés miről szól és kinek.
Rácsodálkozom: hát te tudsz így szeretni,
Hogy akire nézel, annak már nem kell a boldogságot keresni?
Én nem gondoltam, de szerintem ti sem,
Hogy így fogtok elmerülni egymás szemeiben.
Tudtok szeretni, ez látszik rajtatok,
Én meg ülök egy távoli sarokban és hallgatok.
Nem tudom, hogy tudnék-e ilyen önzetlen lenni,
És mások baját ilyen gyorsan észrevenni.
Én folyton-folyvást mindenkinek nyafogok,
És végestelen végig csak magamra gondolok.
Nem tudom, hogy tudnék-e így érezni,
És így szeretni, ahogyan ti.
 
(fél éve)

Szólj hozzá!

Mozaik

2009.09.05. 22:32 Adszorpció

Most csönd, nagyjából,
Valamit készítünk fából.
Tánc és zene, menők vagyunk,
Ma nem növesztjük az agyunk.
Ma csak ülünk, vagy éppen ma nem,
Ma dübörög a zene benned, bennem.
Mi a jó és mi a rossz,
Az ágyakon jó nagy kosz.
Mi lesz itt, mi fog kiderülni?
Csak az, hogy ki szeret bent ülni?
Megtalálom a helyemet?
Jól érzem magam veletek?
Istenem, segíts válaszolni,
Segíts mindig igazat gondolni!
Vicces kedves, jófej, szép,
Oké, értem, de mi a tét?
Szép évek, vagy barátok?
Mi az, mit megtalálok?
Fára másztok vakmerőn,
S festegettek a háztetőn.
Ti ketten egyek, én egyen két,
Talán több ember lekik bennem még.
Melyik a jó és melyik a szép?
És melyik lesz a végső vég?
2009.május

Szólj hozzá!

NI

2009.09.04. 22:33 Adszorpció

Őrlődni, nemtudni, haragudni, aludni.
Dönteni, elviselni, elmondani, vállalni.
Szakítani, otthagyni, kitörölni, érzékelni.
Újat kezdeni, mégis régi maradni, megtartani, eldobni.
Erőt gyűjteni, bátornak lenni, bizonytalankodni, határozni.
Megunni, utálni, szeretni, félni.
Élni, meghalni, tanácsot kérni, maradni.
Nem kapni, szidni, átkozni, elvetni.
Mégis imádni, leborulni, tisztelni, elfogadni.
Jó lenne néha meghalni, nem gondolkozni.
Megfutamodni, félni, gyávának lenni.
Csak ezek motoszkálnak a fejemben:
Én, a tánc és az én Istenem.
Kimondtam, nincs visszaút.
Bezárult egy és nyílt egy másik alagút.
Istenem, segíts képesnek lenni,
A rám mért terhet elviselni, megnyugodni!

Szólj hozzá!

Érzéketlenül

2009.07.31. 21:19 Adszorpció

Mi vagyok én? Ember vagy állat?
Élőlény, az biztos, mert forrónak érzem a házat;
Vagy talán az egész világot,
Bár volt olyan, aki hőérzékeny robotot látott.
Oké, akkor ez vagyok én:
Frontérzékeny gép a semmi közepén.
Milyen vagyok? Mit látok? Hogy érzek?
Senki sem kérdez egy magamfajta gépet.
Beprogramoztak. Valamikor, valahol,
És a program fut, vagy inkább araszol.
Memória töröl; tévé, számítógép bekapcs:
Így töltsd el a gyönyörű nyarat!
Ne érezz! -elintézve.
Bár jobban megnézve
Még nem sikerült teljesen.
Nem baj, a jókedvet is elveszem!
Nincs könny, nem is kell.
Nem lehet sírni ezekkel az érzésekkel.
Csak csináld amit szoktál: Légy kétszínű!
Kívülről változni akaró, de belül nem élethű.
Vagyok, de nem gondolkodom.
Nincs is rá semmi okom.
Nem borulok ki, azon legfeljebb,
Miért nem gépnek születtem, miért embernek?

 

Szólj hozzá!

Fájdalmas seb

2009.03.10. 22:51 Adszorpció

Nem nagy seb, éppen csak egy vágás.
Nem is vérzett sokáig, de én mégse vagyok hálás.
Éppencsak felvillant a villámgyors gyógyulás lehetősége,
De ennek az illúziónak is hirtelen lett vége.
Mégis gyógyulhatna szépen, lassan, ahogy kell,
De az a vágás csakazértse tűnik el.
Minduntalan lekaparják róla a védő-fedő réteget,
Én mindig megbocsátom ezeket a véletlen vétkeket.
Mégis fáj, és nem gyógyul be az a kis seb,
Hiába lesz hétről hétre egyre kisebb.
Tudom, hogy örökre nem fog megmaradni,
De azt is, hogy íly fájdalmasat kutya se tud harapni.
Én várom, hogy teljesen eltűnjön a helye,
De úgy látszik, még fertőzésekkel van tele.
Hagyd, hogy gyógyuljon a friss tavaszi levegőn,
És ne bámulj rá ilyen meredőn!
Igen, a vágás kicsi és csúnya,
De kérlek, ne kapargasd újra és újra!

Szólj hozzá!

Énke

2008.12.08. 22:21 Adszorpció

 

Ki ez az Ember? Én nem ismerem,
De már ránézésre is
Megvetem.
 
Iszonyatosan kétszínű,
ha kell, nevet,de különben
Kőszívű.
 
Kívülről szépnek, jónak látszik minden, amit csinál,
De ezek mögött a tettek mögött
Csupán az érdek áll,
 
Hogy dicsérjék és nevessenek vele,
Miközben más érzésekkel
Van a lelke tele.
 
Kígyó és álnok,sírni már nem tud
Erényeit fényezi,
Hibái elől elfut.
 
Rosszul bánik emberekkel, akik őt szeretik,
Nem tud olyat mondani,
Ami másnak jólesik.
 
Nem akarja meghallani, mit kéne tenni,
Csak megy a feje után és azt gondolja:
Ennyi.
 
Bekapott a világ, pörgős az életem,
Egyre hangosabb a zene,
De ez nagyon jó nekem.
 
És nem tudja, hogy nem jó, hanem rossz amit csinál,
De ha mégis rájön, csakazértis
Az igaza mellett kiáll.
 
Sértődik és hisztizik és dühöng és tombol,
És nincs más előtte egész nap,
Mint a fekete monitor.
 
De ha az rákezd az igazságra,
Azt is letakarja, pedig tudja,
Mi az ára.
 
És ha este lefekszik, nem tud aludni,
A Lelkiismerete
Nem hagyja nyugodni.
 
Végül azt is elnyomja, mint őt az álom,
De az álom nem szárnyal
Pillangószárnyon.
 
Az is fekete, és néha nem is ember.
És ha ezek után
Reggel megint felkel,
 
Nem változtat semmin se,
Azon mesterkedik,
hogy más neki elhiggye,
 
Hogy ő jó ember, pedig én is tudom,
Hogy ő nem jó,
és már nagyon unom,
 
Hogy vele együtt kell élnem,
És nem vagyok elég,
Hogy egyedül tartsam féken…

1 komment

Kavar

2008.11.22. 21:22 Adszorpció

 

Kavar van.
A fejemben, a lelkemben, az életemben..
Kavarodnak.
Az emberek, a hangszerek, az érzések..
Kavarog.
A félelm, a küzdelem, az érzelem.
 
Kavarognak a mondatok,
És én már nem tudom,
Hogy mit akarok.
Ember jön és ember megy,
És jön a liba,
És az is jön,akivel szemben
Előítéletet tettem,
És most rájöttem,
Hogy nem volt igazam.
 
És jönnek az érzések,
És hiába kénne önfeledten ünnepelni,
Nem megy.
Nem tudom miért,
A más baja-e vagy az enyém
Az okozója, de lehet, hogy mindkettő.
 
Mert én nem tudom,
A pletyka csak pletyka,
Vagy színtiszta való.
És ha pletyka, miért pont ez a tárgya?
És ha való, akkor mire vár az, akiről szól?
 
Nem tudok semmiben dönteni jól.
Mindenki szubjektív,saját véleménnyel.
És tudom, hogy nem én vagyok az, aki nyer,
De mostmár tényleg abból van elegem,
Hogy minden kavarog a fejemben.
 
És egyik nap arra ébredek
Piros körömmel,
Hogy már nem tudom, hogy jó-e,
Hogy másoknak tetszik-e,
Vagy egyáltalán nekem mi a véleményem.
 
És szól a hangos zene,
És emberekkel van a pinceklub tele,
És jól érzem magam,
De mégse…
 
Csak kavarogéskavarogéskavarogéskavarog….


Szólj hozzá!

Valósálom

2008.10.16. 19:54 Adszorpció

 

Ma éjjel rosszat álmodtam.
Nem tudom, miért volt álmomban,
De valahogy olyan furcsa voltál.
Ültetek mindannyian a moziban,
Mint sok-sok káposztafej.
Én később mentem be,
És láttam, van még köztetek üres hely.
Épp leültem volna két barátom közé,
Mikor te megszólaltál, hogy „izé…
Ezt a helyet másnank szántuk,
Pedig nem is olyan jó barátunk,
De most ezt neki foglaltuk.
Úgy volt, hogy te is jössz, hallottuk,
De egyszer te se halsz bele…”
Ebben a pillanatban lett a hócipőm tele.
Azt mondtam, jó, nem bánom,
Most legalább tudom, ki nem a barátom….
 
Milyen jó, hogy ez nem igaz, csak álom,
De sajnos van valóságos alapja,
Nem csak halandzsa,
Hanem egy régóta fogalmazódó érzés.
nem tudom, miért történt,
De valami nem az igazi.
Ezt mmár régóta észrevettem,
De nem mertem mondani.
Nem is találkoztunk azon kívül,
Hogy hetente kétszer ugyanoda járunk.
De mégis felhívsz telefonon.
Gyakran.
És én nem értem.
És egyre jobban felülkerekedik rajtam valami,
És ezt sem merem mondani.
Sok érzés van már elfojtva,
Amit még nem temetett el a Duna,
És kavarog, és kavarog,
És örvény lesz belőle,
És tudom, hogy ez már nem is barátság…
Egyenlőre…
Mit kéne tennem?
Jó, a telefont, ha hívsz, felveszem,
És akkor úgy érzem,
Mintha újra barátnők lennénk,
De legközelebb nincs hozzám szavad,
És akad, akad a fogaskerék,
És ha nem teszünk semmit,
Végleg leáll.
De én nem tudom, mit tegyek.
Nézd, még azt sem tudom megfogalmazni,
Mit érzek.
Neked elmondani meg
Pláne nem tudom,
Hiába próbálom,
Hiába próbálom….

Szólj hozzá!

Nem csak Indiában van kasztrendszer

2008.10.10. 15:42 Adszorpció

 

Miért kell kasztozni? ezt most élvezed?
Ez humános, nem tudmegoldani egy egyenletet,
Ez reálos, tehát az összefüggéseket nem látja,
Ép ezért csakis kémiás szemmel néz a világba.
Ez most komoly? Tényleg kimondtad,
Hogy egy vers csak fizikához hülye tollával íródhat,
Meg azt is, hogy az xy az egyetlen jópasi,
Akibe minden csajnak bele kell zúgni?
Hahó! Nézz már egy kicsit magadba!
A fiúk ugyanúgy raknak minket kasztokba!
Neked se esne jól, ha hallanád azt,
Amit a fiúöltöző deo-bűze áraszt.
Egy kicsit gondolj már ebbe bele!
Ilyen kasztokkal van a világ tele.
Miért hagyjuk azt, hogy így legyen?
Mert nem tesz ellene senki semmit sem.
Ellenpéldaként fogadd el ezt:
Van olyan orvos, ki tésztát keleszt,
És van olyan, ki tudja, mi az az adszorpció,
Mégis úgy gondolja, verset írni jó…
 

Szólj hozzá!

Álmos vagyok

2008.10.07. 19:16 Adszorpció

 

Álmos vagyok, de nagyon.
Hogy okom van-e rá? Egy halom!
Hát akkor mondd meg, hol kezdjem,
Hogy mi történt tegnap velem!
Először is haza későn értem.
Hogy miért? Magam sem értem.
Lényeg a lényeg, hogy megtörtént,
És nálunk senki sem hozott elalvás-időponti törvényt.
Szóval, hogy a történetet folytassam,
A tegnapi tanulnivalót sokalltam.
De azért néhány házit megírtam,
De földrajzot tanulni nem bírtam.
Mikor végre elmentem fürödni,
Rámjött egy érzés, nemtom, mi.
Sajnos elaludni nem bírtam,
Csak sírtam, s verset is írtam,
De a versírást ezért nem hibáztatom,
Különben rosszabb lenne a helyzet, nagyon.
Szó mi szó, azért mégis elaludtam,
De felkelni reggel már alig tudtam,
S a kevés alvás néha nagyon káros,
Hát ezért vagyok én ma reggel álmos.

Szólj hozzá!

Sírtam

2008.10.07. 19:08 Adszorpció

 

Nem gondoltam át a dolgot.
Csak sírtam.
Volt sok gond, változás, félelem, annyi,
Hogy nem bírtam.
Csak záporzott szememből a könny,
S közben nem tudtam,
Miért sírok igazán.
 
Tényleg, mire jó a sírás?
Miért van?
Valójában az a belőlünk jövő fájdalom
Könny formában.
Nem tudjuk, mitől jön elő,
Az csak úgy van
És önálló életet él.
 
Nem hívta senki, mégis előjön,
Csak úgy.
S hogy egy gyerek magát néha elpittyenti?
Van úgy.
De mégis hogy lehet visszatartani?
Hát úgy…
Valójában magam sem tudom.
 
Mire jó, hogy a sírásról írok?
A válasz: mert…
Mert nem csak az a gyerek sír,
Akit apja elvert,
Hanem sok idősebb emberis, kinek idejéből már
Letelt
Valamennyi vagy több.
 
Miért szégyen a sírás, hisz az természetes
Dolog.
Hisz ez a világ észre sem veszi,de ad rá
okot.
Mégis néhányan azt gondolják,
Aki sír: bolond,
Pedig csak érző lény.
 
Miért ne sírhatna az ember
Hibái miatt?
Hiszen, hogy nincs belőle bőven, ne hazudjunk ilyet!
Mindenkinek magát kéne
kritizálni ott,
Ahol legtöbb a baj.
 
 
 
 
A vers tanulsága, ha van,
Levonható.
Egy sírás lehet mindent
Felforgató.
De a lényeg, hogy a felforgatás
Legyen jó,
És minden rendbe jön.

 

1 komment

2008.10.07. 18:55 Adszorpció

 

Vége kell lennie egyszer.
Vége is lesz, ne félj!
Az nem lehet, hogy mindig ennyit kell küzdeni
Azért, hogy valamit elérj!
 
Én várom a napot,
Mikor a csatának vége,
Mikor felsóhajthatok teljes szívemből:
Végre!
 
Azután rájövök, hogy nincs vég,
Soha nem is lesz.
De miért is küzdök én?
Miért ez a stressz?
 
Nem értem magamat,
Mások sem engem.
Sosem voltam ily elhagyatott
Egész életemben.
 
Nem tudom, ki vagyok,
S hogy mi lesz énvelem.
Nem tudom, miért élek,
S hogy mire jó életem.
 
A bizonytalanság köde
Körülvesz, szorít.
Számat nem hagyja el szó,
De egész lelkem ordít!
 
Egész lényem tiltakozik
A meg nem értés ellen.
De hát hogy értsen meg más,
ha magam sem értem?
 
Nem lehet nyafognom,
Panaszkodnom sem szabad,
Más fegyverem nincs,
De a küzdelem szabad!
 
Kell találnom valamit,
Mi megnyugtat és éltet,
Mi ha erőm fogytán is,
Tartja bennem a lelket!
 
Találni is fogok,
Küzdök egész életemen át,
S le fogom győzni
A reménytelenség hadát!
2008-02-07

Szólj hozzá!

Az én kezdetleges "költői hitvallásom"

2008.10.07. 18:34 Adszorpció

Én egy egoista költő vagyok

Semmi másról, csak magamról írok

Nem kapom el az alkalmas pillanatot,

Amiről majd később verset írhatok,

Mivel semmi másról nem akarok,

Csak arról írni, miért sírok,

Mi az, ami bánt, miért vagyok boldog.

 

Most gongolkodsz rajta, ki ez a lány,

Kinek összes verse ilyen silány.

Hát elmondom, mit szíved kíván:

Az én "költészetem" mást nem kínál,

Csak azt, hogy elmondja, mit érzek én,

Ki korántsem vagyok a világ közepén.

 

Én csak egy átlagos tanuló vagyok,

Ki olvassa, hogy mit írnak a Nagyok,

És tudja, hogy azzal a költészettel

Az ő "verse" sosem ér fel.

De mégis mindig próbálkozik,

S ha sikerül, csodálkozik.

 

Ez nem is igazi költészet,

Csak puszta, egyszerű rímképlet,

Gondolatok rímbe szedve,

Miben nem telik olvasónak kedve,

Mivel még egy olvsóm sincsen,

S a versem is csak saját kincsem,

Már ha ezt lehet versnek nevezni.

A költészethez elég ennyi?

nem elég, hiszen nem vagyok költő.

Csak egy nagy malom, gondolatot örlő.

Mégis azt írtam az elején,

Hogy egoista költő vagyok én,

Tehát hazudtam mindenkinek,

Vagy méginkább még senkinek...

2 komment

süti beállítások módosítása