Álmos vagyok, de nagyon.
Hogy okom van-e rá? Egy halom!
Hát akkor mondd meg, hol kezdjem,
Hogy mi történt tegnap velem!
Először is haza későn értem.
Hogy miért? Magam sem értem.
Lényeg a lényeg, hogy megtörtént,
És nálunk senki sem hozott elalvás-időponti törvényt.
Szóval, hogy a történetet folytassam,
A tegnapi tanulnivalót sokalltam.
De azért néhány házit megírtam,
De földrajzot tanulni nem bírtam.
Mikor végre elmentem fürödni,
Rámjött egy érzés, nemtom, mi.
Sajnos elaludni nem bírtam,
Csak sírtam, s verset is írtam,
De a versírást ezért nem hibáztatom,
Különben rosszabb lenne a helyzet, nagyon.
Szó mi szó, azért mégis elaludtam,
De felkelni reggel már alig tudtam,
S a kevés alvás néha nagyon káros,
Hát ezért vagyok én ma reggel álmos.
