Kavar van.
A fejemben, a lelkemben, az életemben..
Kavarodnak.
Az emberek, a hangszerek, az érzések..
Kavarog.
A félelm, a küzdelem, az érzelem.
Kavarognak a mondatok,
És én már nem tudom,
Hogy mit akarok.
Ember jön és ember megy,
És jön a liba,
És az is jön,akivel szemben
Előítéletet tettem,
És most rájöttem,
Hogy nem volt igazam.
És jönnek az érzések,
És hiába kénne önfeledten ünnepelni,
Nem megy.
Nem tudom miért,
A más baja-e vagy az enyém
Az okozója, de lehet, hogy mindkettő.
Mert én nem tudom,
A pletyka csak pletyka,
Vagy színtiszta való.
És ha pletyka, miért pont ez a tárgya?
És ha való, akkor mire vár az, akiről szól?
Nem tudok semmiben dönteni jól.
Mindenki szubjektív,saját véleménnyel.
És tudom, hogy nem én vagyok az, aki nyer,
De mostmár tényleg abból van elegem,
Hogy minden kavarog a fejemben.
És egyik nap arra ébredek
Piros körömmel,
Hogy már nem tudom, hogy jó-e,
Hogy másoknak tetszik-e,
Vagy egyáltalán nekem mi a véleményem.
És szól a hangos zene,
És emberekkel van a pinceklub tele,
És jól érzem magam,
De mégse…
Csak kavarogéskavarogéskavarogéskavarog….
 |
