Nem nagy seb, éppen csak egy vágás.
Nem is vérzett sokáig, de én mégse vagyok hálás.
Éppencsak felvillant a villámgyors gyógyulás lehetősége,
De ennek az illúziónak is hirtelen lett vége.
Mégis gyógyulhatna szépen, lassan, ahogy kell,
De az a vágás csakazértse tűnik el.
Minduntalan lekaparják róla a védő-fedő réteget,
Én mindig megbocsátom ezeket a véletlen vétkeket.
Mégis fáj, és nem gyógyul be az a kis seb,
Hiába lesz hétről hétre egyre kisebb.
Tudom, hogy örökre nem fog megmaradni,
De azt is, hogy íly fájdalmasat kutya se tud harapni.
Én várom, hogy teljesen eltűnjön a helye,
De úgy látszik, még fertőzésekkel van tele.
Hagyd, hogy gyógyuljon a friss tavaszi levegőn,
És ne bámulj rá ilyen meredőn!
Igen, a vágás kicsi és csúnya,
De kérlek, ne kapargasd újra és újra!
