Egy pillantás és kiráz a hideg,
És tudom, hogy ez a nézés miről szól és kinek.
Rácsodálkozom: hát te tudsz így szeretni,
Hogy akire nézel, annak már nem kell a boldogságot keresni?
Én nem gondoltam, de szerintem ti sem,
Hogy így fogtok elmerülni egymás szemeiben.
Tudtok szeretni, ez látszik rajtatok,
Én meg ülök egy távoli sarokban és hallgatok.
Nem tudom, hogy tudnék-e ilyen önzetlen lenni,
És mások baját ilyen gyorsan észrevenni.
Én folyton-folyvást mindenkinek nyafogok,
És végestelen végig csak magamra gondolok.
Nem tudom, hogy tudnék-e így érezni,
És így szeretni, ahogyan ti.
(fél éve)
