Indirekt

Hőség, majd esőcseppek
Fájó végtagok: lábak, kezek
Egy furcsa álom beszűrődött
s reggel álmos vagyok és törődött.
De az ölelés megmarad
A világ pedig halad.
És én hiába állok egy helyben,
Nem harcolhatok az "idő" ellen.
Valaminek történnie kell,
S a szív egyre hevesebben ver.
De hogy miért? Nem tudom,
Pedig Magamnak nem kéne hazudnom.
Csak tudnám, ki vagyok Én:
Különleges, vagy borzalmas lény?
Tudok-e érezni? Haragot biztosan,
Meg a vas szempillákat is félholtan.
Csak fel kell töltődni "energiával"
és aztán mindennek háttal
futni az ismeretlen felé
s vásárolni az emlékek mellé
még egyet és még egyet,
és egy utolsó, reményteljeset.
Aztán? Bízni, hogy a sors nincs
és hogy bennem is van valami, ami kincs...