Futni akarok, túllenni mindenen,
a megpróbáltatáson, az ismeretlenen.
Futni akarok egy végső cél felé
és közben soha nem nézni a lábam elé.
Futni akarok, hogy megmeneküljek,
hogy valamit gyorsan kikerüljek.
Futni akarok, hogy ott legyek már,
ahol valaki az elejétől vár.
Nem tudok futni, ha igen, az is fáj,
néha csak hagyom, hogy vigyen az ár.
Nem tudok futni, valami nem enged,
valami, ami nem hagy békét szegény fejemnek.
Nem tudok futni, képtelen vagyok,
kicsinek érzem magam, a többiek nagyok.
Nem tudok futni, bár néhányszor próbáltam,
folyton elestem és sokszor felálltam.
Nem szeretnék futni, nézni szeretném,
mi az amit az a sok út hoz elém.
Nem szeretnék futni, türelmes leszek,
jól akarom csinálni, bármit is teszek.
Nem szeretnék futni, arra még ráérek,
megnézem előbb, mit mutat az élet.
Nem szeretnék futni, inkább megállok,
itt és most e percben szoborrá válok.
Nem fogok futni, de járni sem,
nem töltöm majd újra, ha elfogy a vizem.
Nem fogok futni, csak feküdni naphosszat,
és várom majd, hogy a telefon ma kit hozhat.
Nem fogok futni, aludni fogok,
szemem előtt összefolynak majd a sorok.
Nem fogok futni, talán sokáig,
talán egy egész örökkévalóságig.
Futni szeretnék, gyorsan, sokat hamar,
hallgatni arra, amit a szívem akar.
Futni szeretnék, hangtalanul, kecsesen,
és utána összeesni kimerülten, csendesen.
Futni szeretnék, hóban, esőben,
sáros és lucskos futócipőben.
Futni szeretnék mindent felejtve,
egy fehér nyári napon hajnalban kelve.
Futni fogok, kell, muszáj, érzem,
mostantól teljes életet kell élnem.
Futni fogok, nem szépen és nem jól,
de ez nem fog érdekelni attól a naptól.
Futni fogok, majd meglátjátok,
nevetve fogok felnézni rátok.
Futni fogok, és ti majd rám felnéztek,
és bennem akkor majd szárnyal a lélek.
2012-11-30
